GYT

Forradalom és haladás

     Sokan vallják, a forradalmak vitték előre a világot, anélkül hogy különbséget tennének forradalom és forradalom között. Tagadhatalan, a németalföldi, az angol, amerikai vagy francia forradalom a haladás irányába fordította az emberiség szekere rúdját, de aligha lehetne a kommunista forraldalmakat a haladás  mozdonyainak nevezni.

      Hogy mennyire szolgálták a magyarság forradalmai saját boldogulását, igen nehéz számbavenni az elfogult közgondolkodás miatt. Az 1848-as és az 1956-os elbukott forradalmait fenntartás nélkül ünnepli a nemzet, anélkül hogy azok későbbi előnyös és káros kövekezményeit mérlegre tegye. Ez sem lenne baj, ha a fenntartás nélküli ünneplés nem zárná ki a politikai tanulságok megfogalmazását. Márpedig e tanulságok megfogalmazása nélkül mit sem lehet tenni a magyar politikusok naivitása ellen.    

      Ami jót és szépet lehet elmondani a két forradalomról, azt mind elmondták már ezer változatban, de érdemes megvizsgálni az érem másik oldalát is, azaz azt, hogy milyen pályára állították az országot az 1848-as esmények.  1848  legnagyobb hozadéka az az óriási rokonszenv, amellyet a kor nagyhatalmai előlegeztek meg Magyarországnak. Ezt nagyon jól lehetett volna kamatoztatni a későbbiekben, de az 1867-es kiegyezés  után e rokonszenv ellenszenvé változott, s az ország rátért a Trianon felé vezető útra a magyar politikai elit önös érdekei miatt. S erről az útról többé már nem is lehetett letérni, mert 1848, okkal vagy ok nélkül, de kiengesztehetetlenül szembeállította a nemzetiségeket a magyarsággal. Az első világháború csak beteljesítette a tragédiát. Mégis 1848 nemzeti ünnep. Akik azzá tették, fölemlegetik a polgárosodást, a "békeidők" gazdasági, civilizációs áldásait, de azt már nem, hogy mi maradt mindebből Trianon után. Ugyanakkor nem hajlandóak észrevenni, hogy a polgárosodás, a gazdasági, a civilizációs felemelkedés a birodalom összes tartományaiban bekövetkezett "kiegyezés" hiányában is. S ha  fe 1848-tól egyenes út vezet az I. világháborúig, akkor a a Tanácsköztársaság sem maradhat ki a sorból.   Európa urait a hideg is kirázhatta akkor, ha arra gondolt, hogy "Lenin" magyar lovon s a magyar pusztán vágtat feléjük. Ide vezetett az "eb ura fakó" politika, s mégis ma is sokan azon csodálkoznak, ahogy a "végzet" elbánt az országgal.  Az 1848-as plolitikai elit a kompromisszumkészség hiányában olyan küzdelemre vállalkozott, amely a két birodalom szorításában eleve kudarcra volt ítélve. Márpedig kis nép pragmatikus politizálás nélkül semmiben sem reménykedhet.

     1956 is megér egy misét. A Nyugat urai számára óriási hozadéka volt, mert végett vetett a kommunizmus térhódításának azzal, hogy mindenki számára világossá tette annak természetét. A magyarság számvetése már nem lehet ilyen örömteli. Az áldozatok, az önkéntes számkivetettek hiányában megszünt a hatalom igazi ellenzéke, s így minimálisra csökkent a nemzeti kohézió. Akik ma szobrot állítanak 56-nak, csak szavazatokat kívánnak szerezni, az 56 osoktól jobban viszolyognak, mint ördög a tömjénfüsttől. 1848 és 1956 a költők tollára való, akiknek az erkölcsi győzelem a fontos. A politikus csak egyetlen tanulságot vonhat le belőlük, mégpedig azt, hogy ne vezesse kilátástalan küzdelembe népét.  Ezt csak a nagy nemzetetk politikusai tehetik meg tragikus következmények nélkül.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat